Mindenkinek megadatik néhányszor, hogy sikeresen elcsesszen dolgokat. Kinek ezt, kinek azt. Aki  30 évesen nem repül már annyira az ekitől és nem rajzolgat hajnalban répás pizzát a betonra ordibálva, az előbb-utóbb belenéz a tükörbe, és felszisszen, hogy aztak. , és bázeg, de öreg lettem. Ez az első flesh, az első olyan pillanat, amikor az őszinteség megrág, és nyomot hagy. 30 évesen pedig már ott ül arcodon a Rajz.
Ha nőből vagy, akkor persze ez még rosszabb, mert ha a sírás+depi+öngyi kombó tartós, akkor a szomorú tészta arc is maradandó lesz. RTM: http://film.indavideo.hu/video/f_allitsatok_meg_terezanyut

A 30 évesen egyedül élő Next Generation lehetetlen küldetésen van . Nem lehetséges tisztességesen megélni mifelénk.

 Itt minden szó hangsúlyos, itt ne játsszon most politika, hatalom, pénz, siker,csillogás, ezért ezek OFF. Vagy a lelked fog torzulni, vagy a tested. Normális életed sajnos nem lehet.  Ez van.

Én az életből gyúrt szendvics vastagabbik oldalát nézném most, mégpedig akkor, ha süt a nap. Talán azért, mert akkor még megcsillan rajta némi jóindulat, hogy legalább színe van, ha már szaga is. Azért kell megérteni ezt, mert a millió légy mellett ácsorogva neked sem kellene tévedni abban, hogy jó lenne odacsapni az egészet a földre, és kenni egy új szeletet. Az a lényegi pálya, ott van tét, ott van lét, ahol a két kicsi Lego összekötötte már magát, és együtt rajzolgatnak D betűket a másik homlokára reggelente, hogy mi a jó francot keresek én emellett a szerencsétlen mellett? Hiszen nem is szeretem. Hufnágel Pisti bezzeg csak 9-re megy a céges Audijával, és nem látni rajta a midlife krízist. Nem a fenét, csak a reggeli kokópaket már átrajzolta a fénylőarcot.

Ezer és ezer helyen olvashatod, láthatod, de nem érezheted a megoldást, az enyhet adó zselét, amit kereshetsz ugyan, de ahhoz magadban kell rést ütni hozzá. Akkor jó, ha fájni fog.

Szintén nem én találtam ki , ott van a polcon, le lehet venni őket: http://www.libri.hu/konyv/dr_csernus_imre.a-fajdalom-arcai.html ; http://www.libri.hu/konyv/karizs_tamas.a-zacher.html

Vagy ami most divatos, itt a nevezetes úszós csaj, aki botrányosan levette szájjal-pinával a hazai krémet: http://www.libri.hu/konyv/szepesi_nikolett.en-a-szexmanias.html

Hogyan basszuk el a házasságunkat 10 hét, 10 év, vagy visszatekintve 10 nap alatt? Úgy, hogy hazudsz. Hazudtok egymásnak, mert nem mersz igazat mondani. Nem mered kimondani, hogy szopjon már le, vagy basszon meg úgy, hogy ott ájulj el. Nem mered megmondani, hogy idegesít, ha nem kérdez, idegesít, ha nem válaszol, és fel akarsz robbanni, mert te nem erre fizettél be.

Nem bonyolult, nincsenek többoldalas integrálok a házasságban, hanem ott vagytok egymásnak, mint két idegen egy idő után, akik utálják a sorsot, amiért ezt dobta a gép.

Minden más csak ezután jön. Ha marad a kamu, marad a szar is. Ha megy a kamu, akkor elmennek a felhők, és sütni fog az a rohadt nap, csak az a baj, hogy a kamu nagy úr. Kulabácsi berágta már magát a kis lelkedbe, és nem enged. Nem tudod elképzelni, hogy milyen lehet a nagy bazi kő nélkül lélegezni, milyen lehet úgy felkelni, hogy ne biggyedjen lefelé a kis szád, és ne akarj bárhol máshol lenni, mint épp akkor és ott.   

Van megoldás, és van élet a nyúlon túl. Én is voltam már padlón, felkeltem, paff, megint tompítottam arccal a szabadesést, de felfelé jobban esik az út, mint maradni a porban, legalábbis nekem. Arccal a Fujinak, és menet.

Legyen ez egy coaching, kérdezz-felelek, monitoring, vagy ahogy neked jó. Azért mondok ilyeneket, hogy nézz bután egy kicsit, és érezd magad szarul, hogy kimaradtál egy kicsit a világból. Ha meg érted, miről van szó, akkor az neked rossz, mert ezek szerint te se ma kezdted. Hehehe.

Ha elég jó leszel abban az imidzsben, amit kitalálsz magadnak, akkor lesz kocsid. Ha lesz kocsid, lesz csajod. Ha nagy arcod is lesz hozzá, és a pénzed is kitart egy ideig, akkor dughatsz ilyen csajokat 

Ha viszont nyivákolós kis geci maradsz, akinek soha semmi sem jó, akkor inkább dögölj meg szép lassan, és lehetőleg a FB-ra se rakosgasd fel a sikertelen életed szőrös és dagadt képeit, mert mindenkinek csak elmegy az étvágya. 

Addig is, kötelező olvasmány a jövő órára : http://www.libri.hu/konyv/guillaume_apollinaire.tizenegyezer-vesszo-1.html