Az előtted lévő évek sok mindent nyújthatnak, megvalósítható célokat, értelmes vágyakat, egy berendezhető keretet annak a pár évnek, amit még erre szánsz. Szinte bármit. Kicsiket, nagyokat, mindegy, csak olyan célokat, amiket egyszer majd elérsz, vagy elérhetsz. Ha viszont túl nagy lett a gödör, amibe belemásztál, vagy túl nagy a manusz, akit leanyáztál, akkor Kreténfalván biztos a megálló, bérletes helyed lesz/van a brokigyárban , és sose leszel nyerő. Ezt lehetőleg az első lapra írd fel.
A célok és az utak azonban manapság tök máshol vannak. Elkeserítő látni, ahogy a felnőtt nagyfiúban a kisfiú nem érti, miért kellene neki felelnie bármiért is? Miért nem oldja meg anyu a dolgokat, miért nem állja a pofonokat apu, és miért nem fizetik a cehhet, amikor mindig is így volt, és mindig is így kellene lennie. Generációs probléma a felelősség tologatása, a le nem rohadó súly a szülőkön. Ők korán kapták nyakukba a zsákot, amiben nem volt sok köszönet. A világháború utáni évek, a tényleges rettegésben töltött gyerekkor soha el nem múló nyomása automatikusan kiterjeszti a védőhálót a gyerekekre, hogy jaj csak nekik jó legyen, ők ne tudják meg, mi az az éhezés, az állandó rettegés. Leginkább nagypapa és nagymama volt a családi gyémánt, őket megedzette a tűz, apu és anyu már csak a szopórolleren játszottak, de kitartóan, egészen a 90-es évekig. Akkor jött a nagy pofon, hogy mindenki hazudott, nem kicsit, nagyot©. Apu és anyu utána csak kicsit akartak mások lenni, mint a nagyszülők, akik megélték a földi poklot, akik látták az emberi állatokat, azokat a szörnyeket, amik csak háborúban jönnek elő a föld alól. Utánuk a nagyfiú és a nagylány viszont nem lát, nem hall ilyet, hiszen azok csak a moziban vannak. Egyébként sem akar még gyereket, és részeg, bemattult szinglihordáik egyre csapatják a dolcse vítát. Másnap meg néz hülyén, szétcsúszva a járda mellett tápászkodva Cinkotán, hogy hogy a faszba került oda bugyi nélkül, rászáradt cumóval, pedig Rikárdó olyan helyes volt, miután adott egy kortyot a kólájából. Ha pedig már összejött egy-két gyerek, akkor velük szinte nem is kell számolni, mert egyrészt soha nem költöznek el otthonról, másrészt soha nem fogják eltartani aput és anyut. Ennek már nevet is adtak a brit tudósok: kapunyitási pánik. Ohne nyugdíj, kérdezze meg még itthon dolgozó gyógyszerészét, kiégett háziorvosát.
Férfivá válásod mérföldköve az apa idol, a vélt vagy valós mellszobor otthon. Nulla éves kortól mit lát belőled, milyen hang, gesztus, energia marad meg a lenyomatban. Hogyan beszél anyuhoz, hogyan jön-megy, erős vagy csak tetteti, részeges-e vagy józan, majom vagy ember? Ha apa kocsit hajt, mennyire jön le az, hogy apa ott is király csávó, vagy csak egy mélabús nyuszi a mezőn.
Nekem egy férfi azzal kezdődik, hogy a tükörben az árnyékod nem körte, dinnye vagy uborka, hanem egy macisajt a hegyére állítva. Ha állva lenézel, akkor jól kivehető legyen a faszod, akkor is, ha nem szopkodja senki. Jöhet nekem mindenféle zsírszagú alkoholista csipagyáros, hogy 100 kiló felett ember az ember, de ez csak akkor áll, ha két méter magassághoz társul, ahol viszont már Klicsko nyitogatja a pofonzsákot. Egyébként meg marad a disznó. 30 év fölött a test már nem éget el annyit, hogy zabálj amennyit bírsz, hanem eldugja a csokit meg a kekszet jobb időkre, így marad a macijelmez meg az úszógumi télre is. Jellemed főbb vonásai kiütköznek rajtad siheder korodban is, így ha nagy slájmtokmány voltál, akkor az is maradsz, de csak ha rajtad múlik. A nagy vízválasztó az életben úgyis a saját családod lesz, amikor elmész anyád mellől, apád meg már nem ad pénzt, és nincs akit lenyúlj. Amikor üres a hűtő, ha nem vettél magadnak kaját, amikor a számlák gyűlnek, mert nem fizeti be senki más, és amikor kirúgnak a munkahelyről, mert az esti WoW partik hosszúra nyúlnak a sok nyolcadikos miatt, akik tojnak az életre, és nyomják tovább reggelig.
Eléggé férfi vagy, hogy a nyakadba vedd egy új élet terhét? Elég tökös vagy, hogy a szemébe nézz a feleségednek, ha elkocsmáztad a félhavi béredet? Komolyan gondolod, hogy tényleg szükség van rád így? Van a faszt. Menj és igyál még egy sört, vagy tolj egy csíkot, az megoldja az összes problémád. Viszont ha rosszul érzed magad a bőrödben, és nem kelsz fel reggel úgy, hogy ott vagy, ahol lenned kell, akkor változtass. Változtass lassan. Nem kell percről-percre, hanem apró lépésekben. Minden nap valamit. Egy nagy lépéssel úgyis csak szétesel.
Férfi vagy? Tökös vagy? Akkor meg tudod csinálni. Ezt mondják persze a Fénylőarcúak is, tökmindegy melyik kasztot, imát, vagy mantrát szopkodják, és billegve a hülyeségeiken darálják a sablonokat, húzzák fel maguk köré a csokimázat. Ilyenkor az a szopó, ha benyalod, és tetszik az íze. Egy idő után majd feltűnik, hogy az nem csoki, hanem szar, de te nem érzed, mert nem ez volt ráírva, és boldogan vigyorogsz kikent szájjal, és nem érted, a többiek miért húzzák el magukat tőled, hiszen te frankón tudod a tutit, csak ők nem akarják a megváltást. Ebbe majdnem mindenki beleesik egyszer, aztán vagy meglátja magát egyszer a tükörben józanul, és beleköp, vagy marad a kulagép, és ledarálja a családot, meg az ismerősöket rólad.
Úgyhogy annak a kis szemüveges bohócnak a varázspálcája ott van a te kezedben is, csak zsezsegj néhány bemákolt baromságot, hogy szimszalabimm-tonnalószarbamm, és kész, nem történt semmi. Majd néhány nap múlva, ha komolyan gondolod.
Légy férfi!
