Minél többet élsz, annál többet érsz. Magadnak. Szociopaták, tömeggyilkosok, skizofrén beteg állatok kukába, a többiek állhatnak tovább a sorban. 
 Minél tovább gombolyítod az aranyfonalat, annál jobban fosol minden reggel, délben és este, hogy valami, valaki elbassza, elvágja, elgurítja a gombócodat. Pedig milyen szépen gurigattad erre-arra. Vannak persze rontott részek benne, amelyekre nem szívesen emlékszel, de azok bent vannak már a belsejében, biztonságban, és csak te emlékszel rájuk. Ha nem áskálódsz értük, ha anyuka nem emlegeti, a párodnak meg még nem mondtad, akkor talán megúszod, hogy majd csak a végén lőnek szembe egy rakétával. Nagyon vigyázz, mert elég egyszer elmondani, ők sosem felejtenek. Egész hátralévő nyomorult kis életedben megbánod, ha elmondtad nekik bármelyik beteg, visszataszító, hülye dolgodat. Adu lesz bármilyen kényes szituban.  Anyád persze behozhatatlan előnnyel indul, olyan dolgokat tud, amik porrá törnek bármilyen acélembert, a kriptonit baltát jóindulatba csavarva úgy belebasszák a hátadba, hogy csak pislogsz.

A nyöszörgős végzetnél tehát mindennel elszámolsz. Legalábbis azt mondják. Voltak és vannak csiribiri emberek, Tau bácsik, akik visszajöttek onnan, és elmondták, de inkább majd én megnézem, ha ott leszek.

Addig viszont telik a serpenyő, és billen egyre jobban, húznak benne a terhek. Először az önértékelésed hízik, ahogy próbálsz értékesebb lenni. Tanulsz, okosodsz, már ha akarsz és összejön. Ha nem, maradhatsz a mocsárban, és lehetsz egy kis pondró, aki a sor végén áll. Vesztesekre, lúzerekre óriási szükség van, hiszen mindig kellenek nullák, mindig kell, hogy látszódjon, hogy honnan indultál. Mindig van lejjebb.

Jöhet később a családtervezés, gyerekek, kecó, verda, kinek mi jut, és ehhez milyen mélyen kellett , vagy lehetett megalázkodni a bankok, szülők, hitelezők felé, és ez persze egyéni elbírálásként jelentkezik majd az utolsó átadás-átvételkor. Ha megcsináltad egyenes derékkal, akkor biztos csaltál valahol.

Tehát 40 körül jön egy pillanat , amikor beszarsz , hogy most, amikor elindult a második felvonás, már nagyon lehet érezni a függöny súlyát. Reális lesz a para, hogy jön egy részeg idióta, egy kanyarban lehulló betonvas, egy meteor, és akkor annyi. Csett, és kész. Nyálkás paca, egy cipő meg némi apró szétgurulva.

Mostanában ugyanis többször találkozom szétesett életekkel, mintsem szeretném. Nem jó érzés.