Mai témánk a női popsi, a kerek hátsó, az élet értelmének gyönyörűséges és egyetlen igazi földi helytartója. Mivel pont olyan, mint egy jó kifogás, ezért mindenkinek van belőle, mínusz afrikai aknakereső hadirokkantak.
A lényegi kérdés e csodás szerv milyensége. Mert hogy önálló értelemmel rendelkező szerv, ez nem vitás. A szép, kerek, nem túl nagy, nem túl kicsi, tökéletesen molesztálható segg az örök élet kelyhe. Maga a szent grál, körbehordozva a világban dicsőíti a tulajt. Nem mindegy persze, hogyan jut hozzá a felkent személy. 
 Lehet öröklött, ilyenkor fiatal korban mindenféle munka nélkül aratja a sikereket, és kis szerencsével megmarad sokáig. Nem vita tárgya, ki hogyan jutott hozzá, van neki és kész.
 Ha nem kapott kellő stafírungot, akkor nagy melóval ki lehet gyúrni a kellő formát, és egy zafírkemény kéthetes Donaldrágót kalapács nélkül kívánt alakra hajlít, ámde fennáll a bukott diák esete, mivel elhanyagolás esetén löttyedt maláj pacal lesz belőle pikkpakk. 60 évesen csini lesz rajta a halott kékmadár, vagy a szétcsapott arcú pillangó. 

Egy szép női popsi az élet barackjának zamatát hordozza, az édes élet ígéretét, a tavaszi reggelek bársonyos illatát, a csodálatos mennyei boldogság harmónikáját. Belekóstolva még az is mosolyra derül, aki egyébként a mindennapokban egy búskomor megátalkodott korrupt kis köcsög.
 Édesen pucsítva egy gömbölyű popsi önálló értelmet nyer, gondolatai vannak, érzelmei, hangulatai. 
Ha ránézel, bepillantást nyerhetsz a világegyetem komplexitásába, és talán a bolygók mozgásának magasabbrendű értékrendjéhez is felnőhetsz. Ha megpillanthatod a maga teljességében, befogva a teljes spektrumot, minden hajlatát és csodálatos íveit, akkor ehhez képest az LHC egy nevetséges fospisztoly, fatengelyes lendkerék hülyéknek. 
 Ha feldíszítjük egy szép bugyival, egy gyönyörű tangával, mindjárt bearanyozza mindennapjaink szürke betonfalait. A színek lehetséges kavalkádja olyan értéket ad e világnak, hogy az szinte kifejezhetetlen. Egy fekete bugyi a vad bujaságra, a fehér a harapnivaló tisztaságra, a sárga a csodálatos bőr tapintására, a rózsaszín a hamvasságra utalva indít el az Úton, mely a másik oldalra visz, hol a mennyei kehely, a csodálatos punci trónol. Itt ütközünk bele azonban  a világtörténelem egyik legnagyobb dilemmájába is, mégpedig hogy a segg vajon a jövő pinája ? E két galaktikus alapérték, e két alaptan örök harcban áll a nevető harmadikkal mióta világ a világ,s mely kérdés eldöntése brit tudósok számtalan álmatlan éjszakáját alapozta már meg. Minden nagy csatát, minden döntő ütközetet közvetve-közvetlenül a punci vagy a segg indított útjára e bolygón. Kinek ez jön be, kinek az persze. Jöhetnek paprikajancsik bármilyen magasztos eszmével, céllal, de otthon sutyorogva a paplan alatt ők is méteres lógó takonnyal lihegve rázzák vánnyadt kis faszukat Gobbi Hildára vagy a kis Justin Bieberre. 
 A lényeg, hogy a segg és a punci mindig és mindenhol uralkodik felettünk. Aki a hordozó , annak hatalma van mind felett. Ha nagyon kis ész társul egy nagyon jó seggel, akkor ebből atombomba lesz, pláne ha nagy szorgalom is van a puttonyban. Ez a kombó egyébként szerencsére ritka, mert ez genetikailag összeférhetetlen együttállás. A neutronok se tök hülyék mind. 
 A punciról approximatíve nem lehet ésszerű és higgadt nyilatkozatokat kiadni ,mert alapesetben beszippant és kiszív, habzsol és felzabál. Ennek nyilvánvalóan egyetlen esélye a patron kilövése utáni dehidratált állapot, kizárólag ekkor lehet csak értelmesen nyilatkozni a kérdésről.
A kérdésről, mely mióta emberiség létezik, és ameddig ki nem találja valami idióta nőgyűlölő homokos, hogy felesleges, arról kell szóljon minden tézis, hogy mi a jobb, szeretkezz és háborúzz, vagy szeretkezz, és sose háborúzz?